Chapter 12
,,Amy szemszöge"
Jó későn kelltem,már dél is elmúlt.Gyorsan felöltöztem bekaptam egy falatott és rohantam is.Az éterem előtt elhaladva egy ismerős arcot látam meg,Diana volt az.Bementem hozzá épp kávézot.Nem vett észre mert hátal volt nekem.Kértem én is kávét,megvártam majd elindultam felé.Észrevedtem,hogy nincs egyedül valami pasasal volt.Elég jól elbeszélgetek nem akartam őket zavarni,de a pasi észrevedt,hogy bámulom őket,igy szólt Diananak ő meg hátra nézet és intett,hogy menjek oda hozzájuk.Igy is tedtem.Bevalom nem volt jó ötlet.
-Sziasztok-köszöntem bizonytalanul
-Szia-köszöntek egyszere
-Ő itt az unokatesóm Amy,Amy ő itt a barátom Jess.-mutata be Diana
-Hello Amy-ráztam vele kezet-nem is mondtad,hogy van barátod-sutogtam
-Jah,mert nem rég jöttünk össze,nagyjából 2 hete-mosolygot
-2 hete?Az nem rég volt?Ha.-fintorogtam-mivan veled?Hogy vagy?
-Semmi különös,megvagyok.boldog vagyok,ennyi.-fülig érő mosolyt villantott
-Látom.
-Te ide valósi vagy?-kérdi Jess
-Igen,de ezelőtt New Yorkban lakot az öcséjével-válaszolta Diana
-És a tesódal élsz itt?-jött megint a kérdés
-Nem!Ő nem él itt.New Yorkban van.-válaszoltam rá gyorsan nehogy Diana elmondjon mindent,hogy mi történt velem és vele-hála istenek-sutogtam
-Összevesztetek?
-Nem akarok róla beszélni!-álltam fel-Mi ez a sok kérdés az öcsémel kapcsolatban?-förmentem rá
-Bocsi,csak érdekelt,mert Diana sokat mesélt rólatok és..-nem fejezte be mert közbe vágtam
-Tényleg?És miket?Menyit veszekedtünk?-néztem Dianara-mert akor tévedet jól megvoltunk,de má nem a szüleink haláláig,amig meg nem ölte őket!Ezt akartad halani a tesómról,mert tessék a tesóm egy hideg vérű gyilkos.És ezt Diana is tudja,és most mább te is.-má bőgtem mindenki csak bámult minket,hogy mit kiabálok annyira
-Bocsánat én ezt nem tudtam és nem is akartam....-állt fel Jess is-nyugodj meg
-Ne érj hozzám.Tudod 1 évig harcoltam,hogyelfelejtsem és túl tegyem magam rajta,de hála neked most megint elő jött minden emlék,kép.-kiabáltam a képébe
-Jolvan Amy elég volt.Ne őt hibáztasd.-szólt közbe Diana
-Elég én má nem birom!Elmegyek!-jelentetem ki
-Jobb is.Menj!-mondta higatotan Diana.Ezzel a válaszal el is mentem.Má megint abban a depreszióban vagyok mint tavaly.Kereshetek megint egy pszihiátert.Köszönöm szépen,Jess és Diana.
Klau dolgozik,Petra utazik,a fiúk pedig,miket beszélek már,nincsenek is együtt.Inkább csak felhivom Klaut,hátha végzet már.
Nem veszi fel.Szuper.Már csak Louis maradt,ő mindig meghalgatt.Kicsöngöt.
-Itt Louis Tomlinson beszél.-mondta viccelődve
-Lou most nincs olyan kedvem,beszélnünk kell.Most!-ideges voltam már
-Baj van?
-Még,hogy baj.De még mekkora.Gyere a kis kunyhóba ami a tó parton van.-sietem
-Rendben.10 perc és ott vagyok,úgy is útba esik.-válaszolta
-Jó de siess.Szia.-letettem.Már pár lépés és ott vagyok.Odaértem végre,Louis még nem volt ott.Pár percet vártam és végre megjött.Liheget,és izzadot mintha futot volna.A bőre úgy csillogot mint egy fényes csillag,gyönyörű szeme tele agódásal tele.
-Amy mi a baj?A telefonban nagyon mérgesnek tűntél és mintha félnél valamitől.-ült le mellém
-Igen.Tudod...idefele beültem a kávézóba Dianáékal beszélgetni...van új barátja...és kérdezősködöt az öcsémről,meg hogy ide valòsiak vagyunk e...én meg felmérgetem és elmondtam neki...-csak úgy jöttek a könyeim-..mondom neki,hogy kösz szépen hogy felhoztad őt...igy megint járhatok pszihológushoz..-Louis ölelő kezeit éreztem magamon amik szorosan öleltek.A könnyek patakokban folytak arcomon.
Louis nyugtatott,hogy ne sirjak minden rendben lesz.Közben az eső is eleret.Klasz.Kicsit megnyugodtam Louis karjai között.Felnéztem rá ő meg elmosolyodot.Egy csókot nyomot számra amit visszonoztam,majd elváltak ajkaink.
-Jaj ne haragudj-húzódott el
-Semmi baj.Az én hibám is.-pirultam el
-Cuki vagy mikor elpirulsz-nevetet
-Köszi..-zavarban voltam-..te is nagyon helyes vagy-mosolyogtam rá.Közelebb jött majd egyenesen a szemembe nézet.Látam a szemén,azt a vágyat amit én érzek.Nem tudom miez csak annyit tudok kivánom őt.Gondolom ezt ő is észre vedte,mert egy pimasz mosolyt villantott.Egyre csak belé habarodtam mig nem észre vedtem,hogy ajkai már az enyémeken voltak.Olyan szenvedélyes volt de mégis gyengéd.Mikor észbe kaptam akkor már megtörtént a dolog.
Reggel a nap sugaraira ébredtem.Beleptép az egész kis kunyhót,minden olyan gyorsan jött és ment is.Louis még szunyókát mellettem,olyan aranyos volt nem akartam felkejteni.A telefonom csörgött,Diana hivot.Nem volt nagy kedvem felveni,de nem akartam hogy Louis felkeljen.
-Tessék-szóltam bele morcosan
-Szia Amy.Sajnálom a tegnapit az én hibám volt.Nem kellett volna elmondanom Jessnek.Sajnálom,hülye voltam...remélem megbocsátasz.-mèg végig hallgatni is rossz volt
-Ömm...nem..nem harakszok..és igen elég hülye voltál.-mondtam komoly hangon-de nem tudok rád haragudni-nevedtem
-Ó Amy köszönöm-hálálkodott
-Szivesen
-Jó reggelt édesem-köszönt Lou amivel a szivbajt hozta rám
-Ki az?Csak nem...fiú?-kiabált a telefonba Diana
-I-igen..-dadogtam azt se tudtam mit mondjak-figyi majd később beszélünk jó?!-zavarban voltam
-Kivel beszélsz?Diana?-kérdi Lou
-Igen vele-vágtam rá
-Add ide.-Louis kivedte a telefont a kezemből-Szia Dia hogy vagy?-beszélt bele Louis
-Louis?Hát te mit keresel ott?-kérdezts Diana,mivel ki volt hangositva igy én is hallotam
-A parton?Hát mi..itt töltötünk egy éjjszakát Amyvel-nevetett
-Viccelsz ugye?-a hangja döbent volt
-Nem.Igy igaz.-mondtam
-Amy lefeküdtetek?-egymásra néztünk nem válaszoltunk-hahó itt vagytok?
-Igen itt.És igen le.Miért?-kérdeztem
-Jézusom...hogy mi?...ez nekem sok-dadogot
-Najò megyünk szia-kinyomtam.Hogy is képzeltem ezt az egészet?

