1.Rész-Ezt nem gondolod komolyan?
,,Amy szemszöge"
Minden egy szombat reggelen kezdődött.Épp reggeliztünk apával mikor haljuk,hogy egy csaj hang jön lefelé a lépcsőn.Ricsi lányt hozzott haza?Gondoltam magamban.Mire észbe kaptam volna a csaj és Ricsi ott álltak előtünk.Én tátott szájal néztem,a csaj kinézett legalább 20-nak és k*rvának.
-Apa,Amy ő itt Tiffany a barátnőm-ölelte átt hátulról
-Hát fiam mit mondjak.Örvendek Peter Amster vagyok Ricsi és Amy apukája-mutatkozot be illedelmesen apa
-Jó reggelt Tiffany vagyok-szólalt meg kényes vékony hangján
-Üljetek le és egyetek-mutogatot apa
-Amy te nem is köszönsz?-kérdi flegmán Ricsi majd gúnyosan rámnéz
-De szia ahogy hallotad Amynek hivnak-nyujtotam a kezem majd egy flegma mosolyt vágtam
-Szia-válaszolta.Mikor befejeztük a reggelit nekiáltunk elrakodni.Tiffany is segitet de egyből leejtete a tányért és össze is tört.Hát ügyes.Persze ezt is nekem kellett összetakaritanom,apa elment dolgozni Ricsi meg Tiffany felmentek a szobába.Super.Mikor kész letem felmentem a saját szobámba és bekapcsoltam a tv-t.Zenét kapcsoltam és csokit rágcsáltam.Megfogtam a macimat és hasra feküdtem,majd a tv-t bámultam.Hiába volt hangos a tv,akkor is hallottam Ricsiék hangját.
-Amy hoz lécci egy nem két pohár málnát.Köszi!-kiabált át Ricsi.Mind én olyan nagylelkű vagyok viszek nekik.Feltántorogtam és kibalagtam a szobából egyenesen a konyhába.Megcsináltam majd fel is balagtam,hulla fáradtan egy nyugot hétvégém se lehet.Mire felmáztam a lépcsőn és oda értem Richi szobájához benyitottam és a legundoritóbb látvány fogadott.
-Óóó...te jó ég.Azért má.-akadtam ki majd elfordultam-itt a málnátok
-Baszus nem tudc kopogni?Vagy legalább szólj!!-uvitota le a fejem
-Ricsi én vagyok a nővéred és szépen beszélj velem!!-ordibáltam rá
-Attól,hogy még 18 vagy nem kell parancsolgatnod nekem!!-felelte a csaja csak mosolygot
-Te ne mosolyogjál.Te meg...jaj-kirohantam majd be a szobámba.Megfogtam a telefont és Petrát hivtam.
-Szia nemjönnél el velem sétálni.Otthon nemlehet kibirni.
-De persze.Tali nálam.- válaszolt majd letette.Petra megért engem olyan mintha a tesóm volna.Együtt nőtünk fel,szinte minden közös bennünk.Összeszedelőcködtem majd Petrához indultam.Az ajtóhoz értem a kabátom felvedtem és a csizmámat majd kilépve az ajtón Petrához igyekeztem.
.jpg)
